Túlélte a 2. világháborút és az 1956-os forradalmat, s bár rendszerek jöttek és mentek, még a nevét sem változtatták meg ennyi idő alatt. Következzék a százesztendős Corvin mozi története!
Örültek a józsefvárosiak, amikor 1921-ben azt olvasták a lapokban, hogy 42 millió korona költséggel, New York-i mintára, hatalmas mozipalotát építenek a Ferenc körút és a József körút sarkán álló hatalmas üres telekre. Örültek, mert Józsefvárosnak kávézóból jutott elég, színházból és moziból viszont kevés. Mint ahogy egy újság írta a mozinyitás kapcsán: „Itt a Józsefvárosban nincs semmi sem. Nagy itt a csend, vidék van itt, jó polgári, halk vidék.”
A Corvin mozi helyén jóval korábban egy mocsaras terület volt, amely később a Gschwindt-család tulajdonába került. A család feje, Gschwindt Ernő dúsgazdag ember volt, egy ideig a Ferencváros focistáit is patronálta, és még elnöknek is megtették. A messze földön híres likőr és rumgyárából gazdagodott meg, s mikor megkeresték a mozi ötletével, a telket eladta a befektetőnek.
1921-ben kezdtek hozzá az építkezéshez és az emberek izgatottan lesték, milyen lesz a mozipalota. Aki arra járt, a deszkapalánkkal lekerített építkezést leste a hasadékokon. 1922. november 21-én aztán
hiszen a korábbi mozik mind-mind bérelték a helyiségüket. Az átadón a város előkelőségei is részt vettek és Horthy Miklós kormányzó is megjelent a feleségével.
A némafilmek korszakát éltük, ráadásul a hazai mozik főleg amerikai, francia és német némafilmeket mutattak be. Ezért is volt üdítő, hogy a Corvin mozi felvállalta, hogy magyar némafilmeket is műsorára tűz. 1923-ban például a Fehér galambok fekete városban című „életképes” mozit vetítették.
Így festett a Corvin mozi az 1956-os forradalom leverése után (fotó: Fortepan/Nagy Gyula)
A Corvin mozi igazgatója, Daróczy József (rendező és producer is volt) az újságírókat például arra kérte, legyenek kritikusabbak a mozival, mert az szolgálja a haladást: „Írják meg könyörtelenül, ha valami nem jó, mert meggyőződésem, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a filmet komolyan vegyük és ez csak akkor történik meg, ha nem csak dédelgetjük, hanem félszegségeire is rámutatunk” – hangsúlyozta a direktor.
Ilyen volt Jackie Coogan amerikai gyerekszínész is, aki főszerepet játszott Charlie Chaplin kultikus filmjében, A kölyökben (1921). Coogan Budapesten is a gyerekek kedvence lett. Így történhetett, hogy 1925-ben egy 11 éves, Karcsika nevű fiú kitalálta, belőle bizony szintén híres színész lesz. Legalább olyan híres, mint Coogan. Állandóan a Corvin moziban ült, volt, hogy három előadást is megnézett egy nap. Aztán búcsúlevelet hagyott az édesanyjának, hogy világgá ment a hírnév miatt. A további sorsáról nem számoltak be a lapok.
A Corvin mozi felpezsdítette Józsefvárost, nem véletlen, hogy a környékén nagyszabású építkezések kezdődtek 1926-ban például egy befektető 36 lakásos társasház építésébe kezdett a mozi közvetlen szomszédságában. Sokan a randevút is a Corvin elé beszélték meg. Még jeligés apróhirdetésekben is feltűnt a filmszínház: „Italiano. Tessék szerdán fél 8-kor a Corvin mozi előcsarnokában lenni. Elvárja Alis.”
1928-ban aztán detektívek jártak a Corvin moziban. Történt, hogy egy új film bemutatója kapcsán a mozi megrendelte a híres színésznő, Greta Garbo szobrát. A premierre időzítették a leleplezését, de már előző nap megérkezett a szobor a moziba és letakarva várta a sorsát. Kora este aztán, mikor már csak a jegyszedők tartózkodtak a moziban, megjelent négy férfi és közölték, hogy az államrendőrség detektívjei és a Garbo-szobrot hivatalos ügyben el kell vinniük. Még valami papírt is mutattak. A négy ember kicipelte a szobrot, a jegyszedők pedig nem gondoltak semmi csalafintaságra. Aztán kiderült, trükkös tolvajok lovasították meg a szobrot.
Aztán megjelent a hangosfilm. Ahogy a lapok fogalmaztak:
„A hangosfilm ostroma Budapesten is sorra foglalja el a némafilmek megmaradt mentsvárait.”
1930-ban a Corvin mozi is már hangosfilmet adott, kezdetben még egy némafilm után. Nagy sikere volt például az amerikai Paramount-filmgyár híradójának, amelyben „egy néger baritonista” dalolt. A közönség tapssal jutalmazta, hogy végre hangot is hallani a vetítés alatt.
Mindez persze nagy változást hozott. Sok némafilmes sztár lett a hangosfilm áldozata idehaza is, nem beszélve arról, hogy a némafilmek alatt alkalmazott zenekaroknak is új munka után kellett nézniük. 1933-ban aztán meglepetést okozott a hír, hogy 11 évvel az épület átadása után Bauer Emil építész perre ment, ugyanis azt állította, hogy a Corvin mozi látványos palotája az ő tervei alapján készült, ám azokat ellopta tőle valaki. A bíróságon 145 ezer pengő kártérítést kért és azt, hogy rombolják földik az épületet. A pert végül elvesztette.
1935-ben arról beszéltek az emberek, hogy egy éjjel feltörték a mozi kasszáját és valaki kétezer pengővel távozott. A hiányra másnap reggel a pénztárosok jöttek rá. A rendőrség szerint valószínű, hogy a rabló az utolsó előadás végén rejtőzött el az épületben. Egy évvel később nem ellopták, hanem elveszett egy briliánssal kirakott karkötőóra a moziban. A tulajdonosa apróhirdetésben kereste a méregdrága ékszert és jutalmat is ajánlott (ha valaki tud róla, a Bakáts utca 8 szám alatt, a II. emelet 14. ajtó mögött jelentkezzen, az épület ma is megvan).
A mozi főbejárata és környéke 1990-ben. Azóta sétálóutca visz a filmszínházhoz (fotó: Fortepan/Erdei Katalin)
Aztán jött a 2. világháború, majd a kommunista uralom. 1945-ben a mozik közül elsők között nyitotta meg a kapuit a Corvin, áprilisban például A párttitkár című filmet vetítették, amely az orosz partizánharc hősiességét dokumentálta. A Rákosi-rendszerben sokszor békegyűléseket tartottak a hatalmas moziteremben.
1950-ben a IX. kerület lakói skandálták azt a Corvinban, hogy megvédjük a békét. Az újságok helyszíni tudósítása szerint „olyan izzó lelkesedésben forrt össze a békeharcnak ez a kis hadserege, amilyenné csak a közös ellenséggel szembeni gyűlölet s mindannyiunk számára egyformán drága haza iránt érzett féltő szeretet kovácsolhatja őket.” 1952-ben egy felháborodott munkás levele jelent meg az újságokban, aki azért ragadott tollat, mert a moziterembe sokan késve érkeztek az előadásra, megzavarva ezzel a Ruszlán és Ludmilla című film élvezetét.
Aztán a Rákosi-rendszer ment, az 1956-os forradalom pedig jött. Ráadásul
A mozi épületét is felhasználták a harcokban, az orosz tankok pedig súlyos károkat okoztak az épületben. Abban az épületben, amelyből a forradalom forgatagában nyoma veszett a vetítővászonnak, a hangszóróknak és más berendezési tárgyaknak. A levert szabadságharc után nem sokkal jelent meg egy hirdetés a Népszabadságban, amelyben azt írták, jutalom ellenében visszavihetik az eltulajdonított tárgyakat.
A mozit meglepően gyorsan helyreállították, 1957-ben már ismét üzemelt. És azóta is a budapesti mozik ékköve a Corvin mozi, amely sikeresen túlélte az elmúlt száz esztendőt, ráadásul még a nevét sem változtatták meg ennyi idő alatt.
Már a bemutatója előtt meglehetősen nagy hullámokat vetett a Superman legújabb mozis feldolgozása, miután a rendezője bevándorlóként utalt a címszereplőre. A végeredmény viszont nem ennyire direkt, inkább egy erősen nosztalgikus, grandiózus képi világú tanmesét látunk az emberi jóságba vetett töretlen hitről.
Az ember elengedheti Magyarországot, de Magyarország nem engedi el az embert – e szavak kíséretében vette át Robert Lantos, a Hunyadival nagy ismertséget szerző filmproducer a Magyar Filmakadémia életműdíját a Moz.Go – Magyar mozgókép fesztiválon, ahol életéről és munkásságáról beszélgettünk vele.
A hasonlóság nem véletlen, hiszen az egyszerűen csak F1 – A film címet kapott szuperprodukciót a Top Gun: Maverick csapata készítette. A már a magyar mozikban is látható végeredmény a Forma–1-rajongók számára biztosan csalódás, de régi vágású hőstörténetként egész jól működik.
A Magyar Mozgókép Díjjal frissen kitüntetett Kriskó Ancsa smink- és maszkmesterrel beszélgettünk szakállakról, sebekről és arról, szabad-e megfiatalítani Táncsics Mihályt.
Az elismert kanadai sztárrendező legutóbbi három filmjét hazánkban forgatta. Sőt, a negyedik is itt készül.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
Végül a valóság marad.
